Orpington

Kinézet hogyan ismerd fel

Puha, laza, bőséges tollazat

Nagy, kerekded testű madár, amelyet a bolyhos, laza tollazata még nagyobbnak mutat. Mély mellkas, enyhén ívelt hát, rövid lábak, amelyeket vastag tollak rejtenek, közepes méretű egyes taraj, piros lebenyek, fehér fülcimpák és fehér bőr jellemzi. A tyúkok barna tojásokat tojnak.41

Személyiség milyenek

Szellíd, gyengéd és társaságkedvelő. Az orpingtonok általában nyugodtak az emberekkel, jól tűrik a kezelést, és gyakran türelmesnek írják le őket a gyerekekkel, szívesen ülnek az ölben. Mivel olyan szelíd természetűek, a legjobban hasonlóan nyugodt fajtájú állományban érzik magukat.4753

Napi aktivitás mennyire mozgalmas egy nap

Mérsékelt. Inkább egyenletesek, mint röpködősek, de mégis szükségük van napi szabad mozgásra egy kifutóban, hogy kaparhassanak, táplálékot keressenek és porfürdőzhessenek.84

Ápolás és gondozás a gyakorlati részek

A tyúkok maguk gondoskodnak a tollazatukról tollászkodással és porfürdőzéssel, így a legfontosabb feladat egy száraz porfürdőzőhely biztosítása és az alom tisztán és szárazon tartása, ami egy ilyen vastag tollú fajtánál különösen fontos. Naponta ellenőrizd az állományt, rendszeresen gyűjtsd össze a tojásokat, és számíts kotlási időszakokra, amikor a tyúkok abbahagyják a tojástojást, hogy a tojásokon üljenek. A tojástojás általában 5-6 hónapos korban kezdődik.845

Kezdőlap hol a legboldogabbak

Biztonságos, huzatmentes, de jól szellőző ól, tágas kültéri kifutóval. Az RSPCA lehetőség szerint körülbelül 1 m² beltéri helyet javasol madáronként (szűkös hely esetén legfeljebb három madár négyzetméterenként); az állatorvosi állattartási irányelvek 0,37 m²-t adnak meg abszolút minimumként nagy madarak esetében, az Oregon State University pedig körülbelül 0,28 m²-t (3 négyzetláb) madáronként, ha van kifutó, vagy 0,75-0,9 m²-t (8-10 négyzetláb) kültéri hozzáférés nélkül. Biztosíts legalább 15 cm ülőrudat madáronként, a nagy fajtáknál kényelmesebb a 23-25 cm, és nagyjából egy fészekaljat (kb. 30 x 30 x 30 cm) minden négy tyúk után. Az ól kényelmes hőmérséklet-tartománya körülbelül 10-24 °C, amennyire csak lehet szárazon tartva, a kifutóban pedig legyen egy száraz talajfolt a porfürdőzéshez.869

Étkezés alapok mi kerül a tálba

A teljes értékű kereskedelmi takarmány az alap: csibetáp körülbelül 10 hetes korig, alacsony kalciumtartalmú növendék (jérce) táp a tojástojás megkezdéséig (kb. 20-24 hetes korig), majd tojótáp. Egy felnőtt madár naponta körülbelül 120 g tojótápot eszik, ami télen körülbelül 180 g-ra nő. Kínálj oldhatatlan sóder-t az emésztéshez és osztrigahéjat extra kalciumforrásként a tojó tyúkoknak, valamint állandó tiszta vizet, amelyet körülbelül vállmagasságban helyezz el. Az Egyesült Királyságban tilos a konyhai maradékok etetése a baromfikkal.86

Társaság kiket szeretnek maguk körül

A tyúkok csoportos madarak, amelyek együtt táplálkoznak, pihennek és porfürdőznek, ezért tarts legalább három jól kijövő tyúkot.8

A történet hol kezdődött az egész

Az orpingtont az 1880-as években hozta létre William Cook, egy kocsis, aki baromfit tartott Orpingtonban, Kent megyében. Egy praktikus, kétcélú madarat akart, amely tojásra és húsra is alkalmas, és Minorca, Black Plymouth Rock és tiszta lábú Langshan állományokat keresztezett. Első változata fekete volt, részben azért választotta ezt a színt, mert nem mutatta volna a közeli London kormát. A feketét 1886-ban mutatták be, és abban az évben az Islingtoni Tejkiállításon is bemutatták, a fajta klubja 1887-ben követte, Cook pedig 1889-ben a fehéret, 1894-ben a sárgát adta hozzá; veje, A. C. Gilbert később további színeket fejlesztett ki. A kiállítási tenyésztők hamarosan Langshan és Cochin vért kereszteztek, hogy egyre nagyobb, bolyhosabb madarakat hozzanak létre, és Nagy-Britanniában a fajta főleg kiállítási baromfivá vált. Az orpingtonok 1891-re elérték Amerikát, és Cook 1903-ban maga hozott be nagy mennyiséget. Az Amerikai Baromfiszövetség 1902-ben elfogadta a sárgát, 1905-ben a feketét és a fehéret, 1923-ban pedig a kéket. Az Ausztráliába exportált fekete orpingtonok képezték az Australorp alapját, és egy törpe sárga változatot Németországban tenyésztettek ki 1900 körül. Miután egy ideig az Állatállomány-megőrzési lista prioritási listáján szerepelt, a fajta 2016-ban kikerült onnan.1234710

Elismerte a hivatalos részek

The Poultry Club of Great Britain

Standardizált fajta, puha tollú nehéz fajtaként besorolva. A brit szabványban szereplő nagy fajtaszínek: fekete, kék, barna, kakukk, jubileumi, pöttyös és fehér; bantámok fekete, kék, barna és fehér színben.2

American Poultry Association (Standard of Perfection)

A barna 1902-ben, a fekete és fehér 1905-ben, a kék 1923-ban került elfogadásra.3

The Livestock Conservancy

2016-ban lekerült a védelmi prioritási listáról, és már nem számít veszélyeztetettnek.3