Indiai páva

Kinézet hogyan ismerd fel

tollak

A hímek feltűnően színesek, fémes kék fejjel és nyakkal, legyező alakú bóbitával és hatalmas, meghosszabbodott farokfedőtollakból álló uszállyal, amelyet irizáló szemfoltok díszítenek. A tojók többnyire barnák, fehér arccal és zöld alsó nyakkal, és hiányzik a hosszú uszály.1

Személyiség milyenek

Az indiai pávák általában óvatosak és függetlenek, bár a kézzel nevelt madarak nyugodttá válhatnak az emberek közelében. Nem ölelgetni valók, és a költési időszakban területvédők lehetnek. Hangos kiáltásaik, különösen hajnalban és alkonyatkor, zavarhatják a szomszédokat.452

Napi aktivitás mennyire mozgalmas egy nap

Sok helyre van szükségük a sétához, kapirgáláshoz, táplálékkereséshez és rövid repülésekhez. A szűk ketrec stresszt és tollkárosodást okoz. Fákon vagy magas ülőrudakon pihennek.45

Ápolás és gondozás a gyakorlati részek

Biztosítson biztonságos kültéri szállást száraz talajjal, erős ragadozóvédelemmel és magas ülőrudakkal. A szabadon tartás növeli a járművek, kutyák és betegségek kockázatát. A tojások 28, 30 nap alatt kelnek ki 99,5, 100,5 °F-on és 50, 60%-os páratartalom mellett.46

Kezdőlap hol a legboldogabbak

Nagy kültéri röpdére vagy farm stílusú kifutóra van szükség biztonságos kerítéssel, száraz talajjal és magas ülőrudakkal. Nem alkalmasak beltéri tartásra. Egyes betelepített területeken a zaj és a rendetlenség miatt kellemetlennek tartják őket.42

Étkezés alapok mi kerül a tálba

Mindenevő: magvak, gabonák, gyümölcsök, bogyók, rovarok, kisebb hüllők és rágcsálók. Fogságban kereskedelmi baromfitápot esznek, kiegészítve zöldekkel és fehérjével. Károsíthatják a terményeket, például a földimogyorót és a paradicsomot.17

Társaság kiket szeretnek maguk körül

Kisebb csoportokban élnek, és a legjobban párban vagy kis csapatban érzik magukat. Területvédők lehetnek, és üldözhetik a kisebb madarakat. A vegyes fajú csoportok gondos irányítást igényelnek.4

A történet hol kezdődött az egész

Az indiai szubkontinensről származó indiai pávát évezredek óta csodálják. A Kr. e. 10. század körül vezették be Mezopotámiába és Palesztinába, a Kr. e. 6. század végére elérte Görögországot, majd később elterjedt Európában és az egész világon. Indiában vallási érzület védi, és gyakori látvány a falvakban és városokban. Ma díszmadárként tartják farmokon, röpdékben és különleges háztáji baromfiként.21