Pávaszázlábú

Kinézet hogyan ismerd fel

Külső váz tüskés oldalsó nyúlványokkal

A test szegmentált, szárnyszerű nyúlványokkal, amelyek minden szegmensből kinyúlnak, és rózsaszínűtől vörösig terjedő tüskékben végződnek, sárkányszerű megjelenést kölcsönözve. A külső váz kemény és fényes, az összforma megnyúlt és enyhén lapított.2

Személyiség milyenek

Ezek a százlábúak békések és ártalmatlanok, óvatosan kézbe vehetők, de védekezésként kis mennyiségű hidrogén-cianidot termelnek, amely megzavarva enyhén mandulaillatú. Inkább megfigyelésre valók, mint kézbe vételre, és egyáltalán nem agresszívak.32

Napi aktivitás mennyire mozgalmas egy nap

Nappal aktívak, gyakran láthatók avaron és köveken mozogni. Nem igényelnek sok helyet, de mély aljzatra van szükségük az ásáshoz és a táplálékkereséshez.43

Ápolás és gondozás a gyakorlati részek

Minimalizálja a kézbe vételt, és utána mindig mosson kezet. Soha ne zárja őket szellőzés nélküli tartályba. Biztosítson mély, korhadó fából és avarból álló aljzatot, és tartsa nedvesen, de ne vizesen. Szépia csont mindig legyen elérhető a kalciumhoz, különösen vedléskor.32

Kezdőlap hol a legboldogabbak

Meleg, párás, jól szellőző terrárium elengedhetetlen. A hőmérséklet 24-28°C között legyen, a páratartalom pedig körülbelül 90%. Használjon erdei talajkeveréket legalább 8-10 cm mélyen, fehérkorhadású keményfával és avarral a tetején. Fűtés oldalról, ne alulról.31

Étkezés alapok mi kerül a tálba

Főként korhadó keményfát és avart esznek, de szeretik a gombákat és a rothadó gyümölcsön megjelenő fehér penészt is. Zöldségek, haltáp és szárított fűszernövények adhatók kiegészítésként, és szépia csont mindig legyen elérhető.31

Társaság kiket szeretnek maguk körül

Társas lények, csoportban érzik magukat a legjobban, mert könnyen szaporodnak és kolóniákat alkotnak. Kezdje csoporttal, ne párral, és rendszeresen ossza szét a kolóniát a túlnépesedés elkerülése érdekében. Nem veszélyesek, de nem szabad olyan állatokkal együtt tartani, amelyek megpróbálhatják megenni őket.32

A történet hol kezdődött az egész

A Desmoxytes planata fajt Pocock írta le 1895-ben, eredetileg Pratinus planatus néven. A legtöbb más sárkányszázlábúval ellentétben, amelyek egy-két lelőhelyre korlátozódnak, ez a faj széles körben elterjedt Délkelet-Ázsiában és azon túl is, valószínűleg növényekkel és talajjal hurcolták be. Ez az egyetlen faj a nemzetségéből, amelyet széles körben tartanak fogságban, és népszerűvé vált a gerinctelen tartók körében feltűnő rózsaszín színe és aktív természete miatt.21